De jó dolog olvasni!

Néhány gondolat az olvasástanulásról, tanításról:

Szeptember óta már biztos a legtöbb helyen elkezdték a gyerekek a betűk elsajátítást, nem hogy elkezdték, de tetemes mennyiséget haladtak előre, pedig még csak november van…

Sok szülőben felvetődnek kérdések ebben az időszakban az olvasástanításával kapcsolatban. Nagyon sok gyermek már úgy kezdi az iskolát, hogy ismeri a betűk egy részét, többen már leírják a nevüket, vannak, akik már minden betűt ismernek, de olyanok is akadnak, akik csak keveset. Ez egyéni érdeklődéstől, képességektől, érettségtől függ, minden szülő gondoljon arra, hogy nem vagyunk egyformák, előbb vagy utóbb mindenki meg tanul olvasni, és idővel kedvét leli benne! Ebben biztos vagyok!

Bár szülőként én is érintett voltam ebben a témában, én még sem tudok laikusan állni ezekhez a kérdésekhez, és szeretnék néhány egyszerű kérdésetekre válaszolni, hiszen az alábbi felvetésekkel nagyon sokszor találkoztam pedagógusként és édesanyaként is.

Miért nem betűrendben haladnak a betűk tanulása folyamán?

Én nagyon örülök, hogy tért hódított végül az olvasástanításban az az elmélet, amellyel megelőzik az esetleges betűtévesztések kialakulását, súlyosabb esetekben a diszlexiát is. Ez a megelőző elmélet azon alapul, hogy vannak olyan betűpárok, melyek hangzásra (c-sz), látásra (m-n, b-d), illetve hangképzés helye szerint (t-d) nagyon hasonlítanak egymásra. Így ma már a legtöbb tankönyv lehetővé teszi, hogy az ilyen hasonló hang-betű párokat egymástól távol taníthassák a tanárok. A gyerekeknek második osztályban kell majd elsajátítaniuk az abc-t és ekkor tanulják majd a betűrendbe sorolást is. Nincsenek lekésve semmiről!

Miért gyakorolják a gyerekek olyan sokáig az egyes betűket?

Jó, ha a betűk és hangok összekapcsolódnak a buksijukban. Hiszen nem csak felismerni kell megtanulni az egyes betűket (betűk képét), hanem annak a hang párjával is össze kell kapcsolni. Ezért fontos, hogy a gyerkőc ne azt mondja, hogy m: emmm, hanem magát a hangot ejtse így: m. Hiszen olyan betű nincs az abc-ben, hogy em. A majmot sem úgy olvassuk, hogy emajoem. J Ezeknek az új információknak az elsajátításához, rögzüléséhez idő kell.

Vagy, miért sietnek annyira a betűk megtanításával?

Az minden esetben változó, hogy egy pedagógus milyen ütemben halad. Sok mindentől függ, tankönyvtől, olvasás órák számától, osztály összetételétől, gyermekek képességétől stb. Ha nem vagyunk elégedettek a tanítás tempójával (túl gyors, vagy lassúnak találjuk), mindenképpen beszéljük a tanítóval erről, egy fogadó óra keretében. Központi előírások, iskolai előírások, szabályok, közös megegyezések alapján kell a tempót tartaniuk a tanítóknak tehát nem minden esetben ők a ludasak a tanítás tempójában. Ha úgy érezzük, hogy gyermekünknek gyors a tempó, több időre lenne szüksége a betűk elsajátításához, sokszor téveszt, bizonytalan: otthoni ötleteket, tanácsokat találtok a Kincsestárban, mellyel játékosan, ti is gyakorolhattok!

Nagyon sokféle feladatot csinálnak olvasás órán – számlálják a betűket stb… Miért jó ez?

Mint ahogyan láttátok az olvasás-betűk megtanítása nem csak abból áll, hogy megjegyezze a gyermekünk a betű képét. Az olvasás nagyon összetett folyamat. Nézzük, mi történik csemeténkkel miközben olvasni tanul:

1. Megtanulja a betű képét (vizuális terület-látására is szükség van).
2. Összekapcsolja a betűt a hang párjával (hallására is szüksége van).
3. Kiejti a hangot (kivitelezi a beszéddel, érzi a szájában a hangképző szerveivel-nyelvével, ajkaival… hogy hogyan adja ki a hangot) azt a hangot, amit betűként lát.

Leírva is bonyolultnak tűnik igaz? Nagyon sokat koncenrtál, dolgozik, figyel észlel és érzékel gyermekünk míg megtanul egy betűt. Nehéz, és fárasztó, összetett folyamat az olvasás elsajátítása. Éppen ezért segítsük otthon is játékos módon a csemetéinket, és az iskolában a tanítókat is azzal, hogy az iskolában már elsajátított betűket otthon is gyakoroljuk.

Mennyit gyakoroljunk, kell-e egyáltalán?

Ez bizony egyéni… Ha van, akinek nagyon jól megy, kedvvel csinálja, nem gondolom, hogy otthon szüksége lenne még külön gyakorlásra. Ha viszont valamelyik gyerkőc nehezebben ismeri fel a betűket, esetleg téveszti azokat érdemes otthon is egy kicsit játékosan gyakorolni, rögzíteni az iskolában tanultakat. Ehhez találtok ötleteket a kincsestárban Játékos ABC címszó alatt. Az ismeretek elsajátításához idő kell, és időt kell hagynunk arra is, hogy ezek az új információk leülepedjenek, automatizálódjanak. Tehát semmiképpen nem szabad túlzásba vinni a gyakorlást, hagyjunk időt, körülbelül 2 hetet az új ismeretek leülepedésére.

Miért jó, ha a gyerekek értelmetlen szavakat is olvasnak?

Mert igazán az tud jól olvasni, aki a betűket olvassa össze, és nem „kitalálja” a szavak végét. Ehhez pedig oly módon kell gyakorolnunk, hogy értelmetlen, semmi információhoz nem köthető szavakat is el kell tudnunk olvasni. Hiszen gyermekeink számára mennyi új információt nyújtanak a könyvek, olvasmányok. Új kifejezésekkel, ismeretekkel gazdagodnak. Érdemes betartanunk azt is, hogy először egyszerűbb szavakat olvastassunk 2-3 betűseket, majd haladjunk a 4-5 betűs szavak felé, és így tovább.

Sokakat foglalkoztat, az a kérdés, hogy gyermekük olvasó felnőtté válik-e majd. Bizonyosan mondhatom, hogy azok a gyerekek, akik előtt jó példa van, és látják, hogy szüleik is sokat olvasnak, biztosan olvasó felnőttekké válnak majd. Az, hogy ez az idő mikor érkezik el, az sokszor egyéni beállítódástól függ. Az olvasás elsajátítás időszakában jó, ha kellemes élményekkel kapcsoljuk össze az olvasás élményét. Ez pedig nem minden gyereknél ugyan az. Vannak, akik szeretnek új információhoz jutni a szövegből vannak, akik elképzelik, és tovább gondolják az olvasottakat. Akadnak olyanok is, akik élvezik, ha egy-egy nehezebb szót ki tudnak hibátlanul olvasni. Ismerjük meg gyermekeinket, és a szerint kedveltessük meg velük ezt a felnőttes tudományt.